Június 21-e, az év leghosszabb napja és legrövidebb éjszakája. Bizony, ez a nyári napforduló ünnepe, melyhez számos hagyomány és babona kötődik.

Mégis június 24-én ünneplik meg Szent Iván napját a világ minden pontján a pogány és keresztény hagyományok. A csúszás oka a naptárreform.

De nézzük meg, miért fontos dátum az utóbbi a szerelmesek számára.

Főszerepben természetesen a tűz áll, melynek a misztikuma egyidős az emberiséggel. A népszokások szerint Iván napkor máglyát gyújtanak szalmából és többféle fából, ezt ugorják át a fiatalok. A fiúk ezt figyelve választották ki sokszor jövendőbelijüket, illetve az ugrás irányából és magasságából jövendöltek az asszonyok. A lángok átugrásának másik jelentése a rossz elűzése, a szerencse, ezért gyakran a párok együtt is ugrották.

A lángoló tüzet körbeállók pajkos énekekkel, kántálással „kiénekelték” az összes lányt és fiút, senki nem maradt pártában másnapra.

Amikor kialudt azt utolsó parázs, a lányok a kenderföldekre mentek, majd elfeküdtek benne. Miután felálltak, akinek az eldőlt kendere felállt, az a következő évben férjhez ment.

A termékenységet is éltették ezen a napon, így különösen alkalmasnak tartották az időpontot a házasságkötésre.

Az otthonokban leéget tüzet a Szent Iván éji máglyáról vett lánggal gyújtották meg, mely a család összetartozását erősítette.

Az esküvőkön a gyertyagyújtás a mai napig a két élet összefonódását jelképezi.

Az ünnep jelképes jelentése a fény diadala a sötétség felett, melyhez a hegy tetején égő tüzek, a valóra váló kívánságok, a meglévő és jövendőbeli szerelmek egyaránt szorosan kötődnek a mai napig.

Sok boldogságot kíván a www.paliszilveszter.com